A léhaság szentélyei

New York Times Bestseller
Az év könyve: WASHINGTON POST, TIME, GUARDIAN, BOOKLIST
„Briliáns." — Richard Osman
„A dzsesszkorszak Londonban, minden őrületével, pezsgésével és kétségbeesésével… Atkinson még a legsötétebb pillanatban is képes felmutatni az emberség jelzőfényét." — Gillian Flynn, a Holtodiglan című bestseller szerzője
1926. Az ország még mindig próbál magához térni a háború után, London szédítő éjszakai élet központjává válik. A Soho klubjaiban egymást érik a sztárocskák, külföldi előkelőségek és a gengszterek. A lányoknál egy tánc ára egy shilling.
Ebben a csillogó világban Nellie Coker a királynő, aki könyörtelen ambícióval igyekszik előmozdítani hat gyereke boldogulását. Sikerével óhatatlanul ellenségeket is szerez, fenyegetések sorával kell szembenéznie. A Soho a felszínen harsány vidámságot áraszt, a mélyben azonban sötét szándékok munkálnak. A város, ha az ember nem vigyáz, bárkit elveszejt.
«Ha Dickens megélhette volna a jazz korát, akár ő is írhatta volna A léhaság szentélyeit, ezt az 1926 Londonjába helyezett szerteágazó, sziporkázó regényt. Tartalmasan szórakoztató olvasmány a ’20-as évek londoni pezsgéséről.» — Washington Post
«Atkinson hitelesen varázsolja elénk az I. világháború utáni Londont… Tapintható melegséggel mesél… Pezsgésből és melankóliából kever az olvasónak egy kiadós koktélt.» — New York Times
«Ebben a pezsgő, szerteágazó pikareszkben — melyet át meg átszőnek egy viktoriánus folytatásos regény eltúlzott karakterei és valószínűtlen véletlenjei — a szerző egy volt harctéri ápolónőről mesél nekünk, aki egy eltűnt lányt keres az I. világháborút feledni vágyó Londonban.» — New York Times
«Egyszerűen az egyik legjobb kortárs szerző az egész világon. A léhaság szentélyei Londonban játszódik a jazz korában, tele van sziporkázó bohémsággal és kétségbeesett vággyal egy új és jobb élet után. Atkinson bűvészi rafinériával már néhány bekezdéssel csavarni tud egyet az olvasó hangulatán, és bármilyen sötétek olykor a történetei, mindig felfénylik bennük az emberségesség.» — Gillian Flynn
«Főhajtás Dickens és Forster manierista realizmusa előtt… Komédia, tragédia, zsáner, realizmus, posztmodernizmus: Atkinson áttörések sorozatát hajtja végre a könyv lapjain.» — Oprah Daily
«Mint Atkinson összes többi regénye, ez is nehezen kategorizálható. Történelmi regény, de mintha kortárs bölcsesség áradna belőle. A “dickensi” jelző már elcsépelt, de Atkinsonnak valóban kimagasló tehetsége van ahhoz, hogy hatalmas, nyüzsgő világokat alkosson, tele színes figurákkal… Eddig is az egyik legjobb kortárs szerző volt, és egyre csak jobb és jobb lesz. — Kirkus
«Csillogó betekintés az I. világháború utáni London Soho negyedébe… Atkinson pengeéles prózája és burjánzó narratívája elegánsan tárja elénk Nellie csalárd, romlott, pusztulásra ítélt világát. Kifinomult macska-egér mesévé görbíti a történelmi kereteket, ahogy az egyes szereplők mind Nellie farvizén próbálnak meg előbbre jutni. Atkinson a csúcson.” — Publishers Weekly
«Mindig öröm kézbe venni egy Kate Atkinson regényt — minden részletnek jelentősége van, és a végén minden meglepetés értelmet nyer… Atkinson figurái meg a döntéseik, a kíváncsiságaik és az álságosságaik viszik előre a történetet, és minden percért megéri.” — BookPage
«Bűn, románc és szatíra mámorító elegye az 1920-as évek londoni éjszakai életének mocskos csillogásától keretezve. Atkinson a legjobb formáját hozza.” — Observer
«Már az elején megragadja az olvasót. Olyan plasztikusan festi le a főváros csillogó éjszakai életét, és a még annál is romlottabb alvilágot, hogy az ember szinte érzi az állott cigarettabűzt, és az alkohol ízét… Nellie és a család története, meg a velük érintkező figuráké egy örvendetes végkifejlet felé halad, ahogy összegabalyodnak az életfonalak.” — Independent